Elhagytam a csizmám sarkát,
Elhagyott a szeretőm!
Mind a kettőt de sajnálom,
Mért ver az én teremtőm?
Pincekulcsom is elveszett,
Ihatnékom lenne,
Lemennék a hűvösébe,
S megnyugodnék benne.
Elmegyek hát a csárdába,
Húzatom a cigánnyal,
Elfeledem, miért vagyok
Haragban a világgal.
Hegedűszó, szívhez szóló,
Jó borok és cimbalom,
Hajnalig tán jól berúgok,
S bánatomat itt hagyom!
Csizmadiám, jó cimborám,
Icce borom mellett,
Csizmám sarkát felütötte,
Egyik gondom meglett.
Pincekulcsom előkerült
Zsebem rejtekéből,
Ajtóban az én kedvesem,
Könny szökik szeméből.
2008. október 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése